Kutatási eredmény

Alap, kutatás az újrakezdéshez

Megjelent a „Hang? Fény? Érvényesülés!” alapkutatás összefoglaló kiadványa

Elsőként Magyarországon 

Magyarországon először készült átfogó, feltáró alapkutatás a hang-, fény- és látványtechnikai szakmáról. Az eredmények leírják a terület járvány előtti munkaerőpiacát, a szektor felépítését, helyzetét és problémáit, s bemutatják azokat a cselekvési javaslatokat, amelyeket a szereplők a jövő építkezése, az újrakezdés során fontosnak tartanak.

Az adatfelvételre 2020-ban került sor, az adatforrások, módszerek interjúk, kérdőíves felmérés és fókuszcsoportos beszélgetések, valamint a párhuzamos, COVID-19 fókuszú MPRT kérdőíves kutatás részeredményei voltak. A munkát a Hangszeresek Országos Szövetsége és a Szent György Nonprofit Kft. megbízásából a :::winwinwin::: kutató- és tanácsadócég végezte. 

Láthatatlanul is jelentős társadalmi súly és haszon   

A kutatásban részt vevők átlagos véleménye szerint a járványhelyzet előtt 10-15 000 fő dolgozott a hang-, fény- és látványtechnikai szektorban, amely ilyen szempontból hasonló nagyságú, mint a hazai autógyári foglalkoztatottak összlétszáma vagy a legnagyobb magyar cégek munkaerő-állománya. Számosságában is társadalmi súllyal bíró, figyelemre érdemes csoportról beszélünk, sajátos érdekekkel, problémákkal, igényekkel. Ők kötik össze a nézőket, fogyasztókat és a művészeket, amint egy válaszadó kifejtette: „feketében, hogy ne is lássanak”. Ez a láthatatlanság rendkívül fontos, de a jelenlét fontosságának értékelése szempontjából veszélyes: nélkülük nem lehetne „hallani” és „látni” a szórakoztatóipari produkciókat. A hang-, fény- és látványtechnika szakemberei láthatóvá és hallhatóvá, átélhetővé teszik a produkciókat, színtereket: ízt visznek az életbe, hangulatot csinálnak a világhoz, a mindennapokhoz.

Elkülönülés, alacsony belső mobilitás

A hang-, fény- és látványtechnikai piac nagy vonalakban a live (rendezvények, koncertek), broadcast (rádió, tv, online), film- és tartalom-előállítás (műsorok, sorozatok, szinkron, stb.), valamint az intézmények (színház, zenei vagy művelődési intézmények) szektorainak mentén bontható fel. Ezekhez járul még további két fontos terület, a disztribúció és az installáció, rendszerintegráció. A legnagyobb szeletet a live adja, az itt dolgozókat érte/éri katasztrófaként a járvány. Meglepő, de a belső mobilitás ritka: a szféra fragmentált, az átjárási lehetőségek nem kiaknázottak, rendkívül korlátozottak. Integrált össz-szakmai kapcsolatháló híján a COVID-19 is jóval inkább el-, mint belső vándorlást eredményezett.  

A szektor résztvevői feloszthatóak amatőrökre és profikra is: a szféra alját egy széles, kiszámíthatatlan körülményekkel és nagyfokú bizonytalansággal leírható státuszú réteg (körülbelül kétharmad) alkotja, akik képtelenek vagy nem motiváltak feljebb lépni, vagy egyszerűen csak nem kínál nekik életpályát e szakmakör.

A jellemző piaci szereplők a megrendelők (ideértve az intézményi menedzsmenteket), a szolgáltatók (vagy az intézmények szervezeti alegységei), valamint az egyéni munkavállalók és a „brigádok” (nem egyszer egy számlanév alatt), kiszervezett, vagy alvállalkozói tevékenységet végző mini- és mikrovállalkozói egységek. Szisztémán kívüli, de rendkívüli jelentőségű az Antenna Hungária és az MTVA, amelyek fél-állami rendszerben, piacot meghatározó eszközparkkal működnek.

Atipikus foglalkoztatás, tudásszerzés és életút

A hang-, fény- és látványtechnikai munkavégzés jellemzően atipikusan valósul meg. Atipikusak a munkavégzés feltételei, a tudás megszerzésének módjai és az életút is. A vizsgált munkakörök még az egyéb „posztindusztriális” munkákhoz képest is sokkal nagyobb fokú kiszámíthatatlansággal, atipikus foglalkoztatással (jellemzően projekt-alap, vállalkozói struktúra), munkaidővel és a „haknigazdaság” (gig economy), a prekariátus lét egyéb kiszolgáltató, stresszre, kiégésre hajlamosító, deprivációs jellemzőivel járnak.

Ez a munka, illetve ezek a munkák az elmondások alapján huzamosabban csak „megszállottságból” végezhetőek: az egzisztencia, ha nem is másodlagos, de nem csupán elsődleges, „ebből senki nem vesz sarokházat magának”, ahogy egy válaszadó fogalmazott.

A tipikus életút során nem iskolából, képzés után, hanem „belecsöppenve” kerül be jószerivel mindenki a szakmába, gyakorlatban „inasévek” során szerez tudást. Így csak azt a részterületet ismeri meg elsősorban, amibe belekerült, emiatt eleve nehezebben vált, mintha legalább tanult szinten rálátna az egész adta lehetőségekre. Mivel a szakmai tudás szinte csak belülről sajátítható el, a váltás, rugalmasság képessége a professzionális életút során szűkül. A jól sikerült munka hozza az újabbat, ez a labilis előretervezés alapja is.

Jellemző határpont a családalapítás, amikor el kell dönteni, hogy hosszú távon fenntartható-e az éjszakázás, túlmunka, hektikusság, folyamatos veszélyes üzemi feszültség, vagy van-e lehetséges család-kompatibilis, „polgári” foglalkozás a láthatáron. Létezik egy szűkebb alkalmazotti réteg, akik szakértelmük és beágyazottságuk révén kiszámíthatóbb munkakörülményekkel és szociális biztonsággal rendelkeznek – ebbe a rétegbe bekerülni jelenthet egyfajta vertikális mobilitást, emellett az előrelépés szokványos útja a munkavállalóból munkáltatóvá, cégtulajdonossá válás is. A képzés dezintegrált, hazai felsőfokú szintje szinte nem létezik, bizonyos alap/középfokú képzőhelyek alapot adnak a munkavégzéshez, de a papír megléte nem jelent semmilyen garanciát az érvényesülésre.

Alkalmazott iparművészet és napszámos fizikai munka

A kutatás alapján a hang-, fény- és látványtechnikai munkavégzést az alábbi keretező, pozicionáló definícióval írhatjuk le:

Kreatív, iparművészeti, különösen a kulturális és szórakoztató iparágat és a kereskedelmet támogató sokrétű tevékenység. Egyaránt igényel technológiai-szakmai és művészeti ismereteket, emellett kommunikációs készséget, ipari tudást és önálló kreativitást. A hang-, fény- és látványtechnikus akképpen alárendelt az iparág gazdasági sajátosságainak, hogy közben az elvárások fókusza mindig az innováción és kreativitáson, az azonnali megoldási képességen van, rugalmas munkavégzési keretek között.

Teendők az újrakezdéshez

A kutatás révén mód nyílt arra is, hogy a válság utáni újrakezdés és a szakma hosszú távú előrelépése érdekében cselekvési javaslatok kerüljenek megfogalmazásra. Ezek közül talán a legfontosabbak a szakma pontos társadalmi definíciója, az egyes szakmák pontos munkaköri leírása, ehhez kapcsolódóan akár bérminimum megállapítása, egy moduláris képzési rendszer fejlesztése és a képzettség megkövetelése és a hiányszakmák támogatása. Szintén lényeges előrelépést jelentene az érdekképviselet, kamara, szakmaközi szervezet létrehozása.